Nem csak az elektromos energiát értjük ez alatt, hanem pl. az összegyűjtött vizet, amivel a későbbiekben öntözhetünk. Vagy egy erdő pl. ami élő tárolója tüzelőanyagoknak, tápanyagoknak, és víznek, szintén energiaforrás. Alternatív energia termelő rendszerekkel gyűjtjük a megújuló energiákat, mint a szél, nap, vízenergia.

A permakultúra nem akarja visszaállítani a tönkretett természetet az eredeti formájában, mert az esetek többségében ez nem is lehetséges. Arra törekszik, hogy az ember, és a környezete egyensúlyba kerüljön. Az ember, és a természet is megtalálja az életfeltételeit. Vagyis egy terület adjon élelmet, tüzelőt, vizet, tartsa el a háziállatokat, miközben a természet sem sérül, sőt a gazdálkodás során az eredetihez képest magasabb minőséget érjen el. Ily módon gyakran visszaValósuljon meg minél jobban az önellátás, válasszunk dísznövények helyett mutatós gyümölterőket. A hozam nem csak élelmiszer. Lehet tüzelő, építőanyag, nektár méznek, de természetesen az élelmiszer az ami igazán biztonságot ad.

Élj egyszerűen, és tudatosan. Szabj határt a fogyasztásodnak, mert senki más nem szab határt ennek. Tartsuk ellenőrzés alatt a fogyasztásunkat, és a kibocsátásunkat, mert ez a mi felelősségünk, és mert a Földet és az embereket is védjük ezzel. A sikereinkből, és a kudarcainkból tanulnunk kell, és ki kell választanunk, hogy mi működik, mi nem.

A megújuló erőforrások azok, amik pótolják a visszafogott fogyasztást. Fenntartható erdők, vagy halászati gyakorlat. Vagy egy gyümölcsöst úgy telepíteni, hogy a tápanyagokat a vízáramlás felülről lefelé sodorja, így a lejtő aljára is jut.  

Ez azt jelenti, hogy a „hulladékot” rendszerünk egyik helyéről áttesszük a másikra, hogy tápláljuk. Vagyis komposztálunk, a szennyvizet tisztítjuk, újrahasznosítjuk, megjavítjuk, másra használjuk elromlott dolgainkat. Csökkenteni, újrahasznosítani, megjavítani. Jelenti azt is, hogy nem pazaroljuk az emberi munkaerőt kényszerítve őket veszélyes, és értelmetlen munkákkal. Bill Mollison szerint a szennyezés fel nem használt erőforrás.

A megfigyeléseink során rengeteg mintát vehetünk észre. Mint pl. hogyan folyik a víz a területünkön. Ezt kihasználva egy tóba vezethetjük. Vagyis a tervezést ezekre a mintákra alapozva végezzük.

Minél több kapcsolat van az egyes elemek között, annál produktívabb, ellenállóbb, fenntarthatóbb lesz. Ez a közösségekkel is így van.

Pl. kivágok néhány fát az erdő szélérő kerítésoszlopnak, és helyükbe diót ültetek, amik 10-12 év múva teremnek, de akár száz évig is élhetnek. De kerítésoszlop pótlására a ház köré ültetek fákat. Vagy beolthatjuk a fatönköket gombával, amik évekig teremnek. Ezek példák a hosszú játékra, hogyan használjuk a kicsi, és lassú alapelvet.

A permakultúrás kertben van ház, veteményes, gyümölcsös, víztározó, komposztálás, szennyvíztisztítás, erdő, szélenergia, állatok, tóban hal. A diverzitás a kulcs mozzanata a permakultúrának. Meg akarjuk őrizni, konzerválni a természetes élőhelyeket, és az ember életterét a létezéséhez szükséges bőséges javakkal. A diverzitás is fenntarthatóságot jelent. Ha a rendszer egy eleme kiesik, vannak mások, mik viszont bőségesek.

Sövények, fasorok, erdősávok eltérő élőhelyek határvonalain mindkét élőhely élőlényeit vonzza. Így ott nagy az élőlények változatossága. Ezekkel nagyobb produktivitású rézseket hozhatok létre.

Ha pl. lelassítjuk a víz áramlását egy lejtőn mulcsozással, növényzettel, olyannyira, hogy a lejtő alján akár mocsár is keletkezhet. Beavatkoztunk a rendszerbe úgy, hogy egy nem várt, nem tervezett jelenséggel találjuk szembe magunkat. Ezt használjuk fel kreatívan. Ültessünk nedvességet kedvelő növényeket.