Permatúrák
Minden hónap első vasárnapján túrázni hívlak benneteket. Én egyébként is megyek minden héten, hacsak nem jön közbe valami életbevágó. Régóta túrázom. Az Országos Kék Túrát tavaly fejeztem be. Leginkább a családdal, vagy egyedül járok, de szívesen megosztom az élményeimet más érdeklődőkkel is. Arra gondoltam, hogy aki szeretne csatlakozni, jelezze. A túrák neve Permatúra. Permakultúrás módon, kis „hogy vagy” körrel kezdve, majd mit „viszel haza” körrel a végén. A permatúra a permakultúra szóból ered., amivel foglalkozom. Erről itt lehet informálódni, illetve az interneten is ha rákeresel: https://www.gaiakertje.hu/mi-a-permakultura
Rólam pedig itt lehet tájékozódni: https://www.gaiakertje.hu/bemutatkozas
A kapcsolatteremtés, a sport, a természet élvezete, kikapcsolódás, beszélgetés a permakultúráról, kertészkedésről, kert tervezésről, vagy ami érdekli a résztvevőket a cél. Annyiban más lenne ez a csoport, hogy a permakultúrával összhangban (persze akinek van kedve) megfigyeljük a természetet, állatokat, növényeket, nyomokat, köveket, határozgatunk, stb. De akinek csak gyalogláshoz, beszélgetéshez van kedve, az is megtalálja az élményt. Egész évben. Rossz idő nincs, legfeljebb valami vészhelyzet a kivétel. Szabaduljunk ki a házunkból, lakásunkból, önmagunkból. Figyeljük meg a természetet. A túrákon való részvétel saját felelősségre történik – nem vagyok túravezető – de természetesen senkit sem hagynánk az út szélén, mindenkit megvárnánk. Korhatár nincs, csak annyi, hogy mindenki döntse el előtte, hogy a távot, szintemelkedést bírja-e? Nem rohanunk, sokat pihenünk, de a távot le kell járni, így ha valaki nagyon lemarad úgy, hogy fél órát, vagy többet kellene várni rá, akkor a csoport továbbmegy. Néha van kiszállási lehetőség, de nem mindig. Távolságok kb. 10-20 km közöttiek évszaktól, időjárástól függően. Előre meghirdetem itt, a facebook csoportomban (Permakultúrások, és bio-hobbikertészek ide), és a MAPER barátai csoportban is, esetleg más túracsoportokban is. Tehát nem kell megírni, hogy jaj nem tudok részt venni. Ha senki sem jön, én akkor is megyek. A részvételi szándékot e-mailben írjátok meg. Én általában autóval megyek, mert nagyon korán kellene kelnem a tömegközlekedéshez, az meg nehezen megy. De próbálom úgy szervezni, hogy tömegközlekedéssel is elérhető legyen. Mivel én Pátyon lakom, így a Budapest környéki hegyek jönnek szóba elsősorban. De ha összejönne társaság messzebbi célpontokhoz, akkor határ a csillagos ég.
Jelentkezni az info@gaiakertje.hu oldalon lehet a telefonszámoddal. Én is megadom az enyémet, hogy ha valami közbejönne értesíthessük egymást.
Kutya a túrán:
Többször felmerült, hogy hűséges társával szeretne jönni valaki. Ezzel kapcsolatban az alábbi protokollt kérem betartani:
Kutyát lehet hozni a túrára, de néhány feltétellel. Ha pórázon tartod végig a túrán, akkor nincs kifogásom. Ha viszont elengednéd, akkor vissza kell tudnod hívni, ha szükséges. Nem lehet agresszív, nem kergetheti a vadakat az erdőben, nem zavarhatja a túratársakat, nem kelthet bennük félelmet. Tartsd be az íratlan szabályokat a kutyatartással kapcsolatban. Neked kell eldöntened, hogy kutyáddal kapcsolatban a fentiek teljesülnek-e? Ha nem, akkor inkább ne hozd, mert ha a túra közben derül ki, hogy probléma van, akkor el kell hagynod a csoportot, és ebben szigorú leszek. És kérem, hogy mindig jelezzétek, ha hoztok kutyát. A kutyáért ugyanúgy nem tudok felelősséget vállalni mint a túratársért, mindenki saját felelősségére hozza. Köszönöm.
Permatúra október Pilisszentlászló
Ezen a túrán a Budapest környékiek előnyben lesznek, de az eddigi tapasztalatok alapján sokaknak nem akadály, ha távolabb kell utazniuk a lakhelyüktől. A Visegrádi hegységet választottam az októberi túránkhoz. Találkozó 2024 október 6-án Vasárnap, Pilisszentlászlón a Községháza buszmegállóban 7.30-kor.
Google maps link:
https://maps.app.goo.gl/aee6ZPZmLgoUccJ2A
Azért ilyen korán, mert a túrázás mellett jó lenne még a Bertényi Miklós füvészkertet is megnézni. Busz Szentendréről indul 7.05-kor. A túra hossza 16 km, plusz az arborétum, kb 3 km séta. 626 m szintemelkedés. Közepes nehézségű túra. Az arborétumba 1000 Ft a belépő felnőtteknek, diákoknak 500 Ft.
Útvonal: Pilisszentlászló-Pap rét-Vízverés nyerge-Erdőanyai rét-Bertényi Miklós Füvészkert-Kaán forrás-Pilisszentlászló. A pihenőhelyek is kb. az előzőkkel egybeesnek. Ebéd a füvészkert előtti réten a padokon lehetséges a túra fele környékén.
A túra után A Kis Rigó étterembe is beülhetünk. Viszont ehhez foglalni kell asztalt. Így péntek délig kérem, hogy akit érdekel, az jelezze nekem. Biztos ami biztos, hozzatok fejlámpát, zseblámpát, mert lehet, hogy a naplemente az erdőben ér.
Aki autóval jön, és tud fuvart vállalni, az az alábbi linken levő táblázatba írja be magát, akik pedig keresnek, azok vegyék fel a kapcsolatot az autósokkal.
https://docs.google.com/spreadsheets/d/1DKxyCZ83EgWXlSCQEs7lZqKYHs4Hn6RyVUtZQVPT9cs/edit?gid=0#gid=0
A túrára az info@gaiakertje.hu címen lehet jelentkezni telefonszámmal. Kérlek ne messengeren keresztül jelentkezz, mert aze-mailt jobban lehet kezelni.
A túra utánra más programot ne szervezz. Egyedülállóknak, családosoknak, bárkinek szól, a túra ingyenes.
A túra útvonala
A túraGPX-e letölthető innen:
Előző túrák
2024 szeptember Bakonybél
Hiába a szeptember, még rekordokat döntögető kánikula volt. Nehezen jött össze az utazás, mert kevés autós jött, aki vállalt fuvart. Így a busz érkezéshez igazítottam az indulást. Végül aztán többen lemondták a túrát, így mégis elég lett volna az autós fuvar. Végül is mindenki eljutott a helyszínre aki akart. Bár Ili, és Motyó kutya viszont azért nem vett részt a túrán, mert defektet kapott az autó.
Egy szép kis réten tartottuk a kezdő kört. Rövid bemutatkozással „reggeli tornával” hangolódtunk fel az erdőre. Jött Győrből, Zalából, sőt még egy közeli bakonyi településről is egy túratársunk, akitől sok helyi információval gazdagodtunk. A barlang jelzésen indultunk felfelé. Első megállónk a Tönkölös, vagy Likas kő barlang volt. Ez egy pici kőfülke. Majd további felfelé menettel közelítettük meg a Bakony legnagyobb barlangját, az Odvas kő barlangot. Ahhoz, hogy elérjük, izzasztó lépcsősort kell megmásznunk. Ez sem tartozik a nagy barlangok közé, de elég nagy teremmel rendelkezik, amiben némi cseppkő képződés is látszik. És milyen kellemesen hűvös! Másrészt az írásokban a legkorábban említett barlang oduaskw néven, egy Szent István adománylevélben. A barlang után már lefelé vezetett az út, a Boroszlán tanösvény mellett. Az Odvaskő Hotel melletti pihenőnél ebédeltünk. Ez a Hotel, és étterem az aszfaltos út mellett van. Valamiért a vadmotorosok nagyon szeretik ezt az útvonalat, mert állandó motorzúgás veri fel az erdő csendjét. Tovább mentünk, de valaki szólt, hogy egy túratárs mintha hiányozna. Kiderítettük, hogy ki. Az biztos. hogy lefelé még megvolt. 🙂 Sejtettem, hogy az étteremben kell keresni. És így is volt. Ott ebédelt, csak elfelejtett szólni. Na semmi baj, a kék kereszten gyere utánunk, mondtam neki, nem lehet eltéveszetni. Bevallom, egy kicsit megijedtem, mert, ha mégis elkóborolt volna, akkor nehéz lett volna megtalálni. Nem csak az erdőben, de itt a hotel mellett sem volt térerő. Mi 9-en kellemes sétával a bakonyi Gyilkos tóig, más néven a Hubertlaki tóig gyalogoltunk. A tavat vaditatónak szánták, de túl jól sikerült. Elég nagy vízfelület keletkezett, a fákat sem vágták ki, mert és a fák csonkjai ma is kilátszanak a vízből. A madarak még halikrákat is belehordtak a tóba. Mellette pihenő van, és egy Szent Hubertusz emlékmű is. A közelében található Hubertlak, ami Eszterházy vadászkastély volt, csak leégett 1967-ben. A maradékából szép turistaházat építettek. A közelben van a forrasztőkői arborétum, és az érdekes nevű Huszárokelőpuszta, de sajnos ezeket most nem tudtuk útba ejteni. Visszafordultunk az Odvaskő Hotel felé. Útközben találkoztunk Tamással, aki majdnem elveszett. Visszafordult velünk, neki kimaradt a Hubertlaki tó. Az utolsó szakasz a Gerence patak mellett vezető kellemes turistaút, hullámvölgyekkel. A patak még éppenhogy csordogált a két hónapos szárazság után. A Tökgurító réten tartottuk meg a befejező körünket, mindenki elmondhatta, hogy érezte magát. És végül készült egy csoportkép is. De még mindig nem fejeződött be a túra, mert a Vadszőlő étteremben kortyolgattunk még hűs italokat. Tamás, mivel a somfákat kutatja, eredeti somból készült szörpöt csúsztatott le. Többen autósok, pedig citromos hideg alkoholmentes sört ittunk. De még mindig nem ért véget a nap. Mert Bakonybél kihagyhatatlan nevezetessége a Szent Kút kápolna. A kis tó, a kápolna, a tó fölé hajló fűzfák, és a lemenő nap emlékezetes befejezése volt a túrának. Remélem mindenkinek aki részt vett. Még megyünk a Bakonyba. 🙂
2024 augusztus Galyatető
Galyatetőre menni mindig élmény. Kellemes kis üdülőfalu, remek túralehetőségek.
18-an indultunk, plusz Motyó kutya. A kezdő körben rövid ismerkedés, volt, mert mindig vannak új túratársak, majd indultunk. Kellemes nyári idő volt, és még a fák is árnyékolták az útvonalat szinte végig. A Markóc kút felé mentünk, az első cél Mátraalmás volt. Rövid, de meredek szakaszon lefelé vezet az út a kis, csendes 10 főnél kevesebb lakosú falucska, szép központjába. A patak mellett van egy kis szabadtéri színpad, ott kényelmesen elfértünk. Ettünk, ittunk, beszélgettünk, majd elindultunk felfelé Mátraszentistván felé. Hasonló kis Mátrai falu, még működő sípályával a közelben. Itt is pihentünk, vizet vettünk nyomókútból. Utunkat Mátraszentimre felé vettük, elmentünk a Háromfalu temploma mellett, majd a cserkői kőbányánál levő pihenőnél ismét megálltunk. A cserkő egy különlegesen kemény, fagyálló mátrai kő, amit itt bányásztak, ebből építettek sok mátrai épületet. Itt egy rövid ismerkedős játékot játszottunk, levezetésnek pedig egy erdőfürdő gyakorlatot végeztünk. Ez a lelassulásról szól az erdő megfigyeléséről, meditációról.
A falu határában van a Szénégetők útja tanösvény, és a Bőgős rét, padokkal. Itt most nem pihentünk, mentünk tovább Piszkéstető felé. Itt van az ország legmagasabban fekvő csillagvizsgálója. Rövid gyaloglás után visszaértünk Galyatetőre. Lassú tempóban túráztunk, élveztük az erdőt, a társaságot. Az átlagsebességünk nem érte el az 1.9 km /h-t. De nem ez számított. Együtt voltunk 9.5 órát. Szinte hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltelt. A társaságon érződött, hogy senki nem siet hazafelé, kihasználtuk az együtt tölthető időt, feltöltődve indultunk hazafelé. Én nagyon várom a következő alkalmat.
2024 június Kékestető
Ez a túra csúcsokat döntögetett. Két okból is. Egyrészt mert 29 fővel, az eddigi legnagyobb csapat jött össze. És nem csak Budapestről, hanem Egerből, Bogácsról, Szabadszállásról, Verpelétről, Gyöngyösről is voltak túratársak. Nekem meg az első ilyen létszámú túravezetésem volt. Kékestető az autópályáról nézve felhőbe burkolózott. De megérkezve nem volt köd, csak elég sötét felhők gomolyogtak felettünk, de itt ott kibukkant a nap. Egy füves részen a toronnyal a háttérben megtartottuk a kezdő ismerkedő, hogy vagy körünket, egy rövid lazító Erdőfürdő gyakorlattal. Ez a kis idő alkalmat adott arra, hogy mindenki megérkezzen fizikailag is.
A kezdeti szakaszon több remek kilátásnál álltunk meg, mint a Sas kő, Disznó kő. A Markazi kapu után az Ilona patak csörgése jelezte, hogy közel járunk az Ilona vízeséshez. Nem könnyű a csúszós, sziklás, gyökerekkel teli helyen leereszkedni a vízeséshez, de a látvány megéri. Nem csak az ország legmagasabb szintkülönbségű természetes vízesése miatt viszi a pálmát, hanem a szépsége miatt, a környezete miatt is. Más patak is ömlik be az Ilona patakba, így ez a hely a vízről szól. Sokféle kőzet formáció van itt. Homokkő feltárás, ami a hajdani tengerre utal, felette andezit, ami a későbbi vulkanikus tevékenység nyoma. De volt gázos adnezit is apró lyukakkal amit a vulkáni gázok okoztak. A vízesés után egy pihenőnél ebédeltünk, majd a Szent István csevice kútnál megtöltöttük a kulacsainkat széndioxidos kénes, de nagyon finom hideg kútvízzel. Itt voltunk a legalacsonyabb szinten. Innen kellett lekűzdeni lassanként 700 m-t vissza a Kékestetőre. Sajnos két idősebb túratársunk úgy döntött, hogy ezt már nem mássza meg, mert egyiküknek ez nehézséget okoz. Szerencsére a vízszintben kanyargó aszfaltos úton ki tudtak menni Parádfürdőre, később jelezték, hogy szerencsésen hazaértek. Az út mellett néhányan gombát is találtak. Még a vízesés előtt gévagomba került elő, majd rókagombák, és vargányák is.
A Pál-bükki patak melletti Rózsaszállás kulcsosháznál pihentünk kicsit. Itt kissé elkavarodtam a jelzésekben, de közösen javítottuk a helyes útra. Kellemes vízszintes aszfaltos út előzte meg az utolsó szakasz nehéz emelkedőjét. A pisztrángos tónál megint pihentünk kicsit, hogy le tudjuk kűzdeni a szintvonalakat. Ez egy fontos vizes élőhely, amiből nagyon kevés maradt már. Egy fa vályuból folyik mellette finom forrásvíz. A szintvonalak lassan, de biztosan megadták magukat. Néhány túratársra kellett csak várni kicsit. A 18.10-es buszt nem érték el akik nem autóval jöttek, de szerencsére volt annyi autós hely, hogy levittük őket Gyöngyösre, Mátraházára, illetve Budapestre is.
2024 május
A Húgó villánál előkerült az elemózsia is. Majd folytattuk utunkat. Gyönyörű rétek következtek, Békás tó, majd egy meredeken lefelé vezető út vitt Királyházához. Innen aszfalton mentünk tovább. Pihenő, és csoportkép következett a hűsítő vizű Király kút mellett. Visszaérkezve Závozra a befejező kört tartottuk meg. Ki mit visz haza a túráról? Kullancsot? Áron nagy bánatára gombát sem. De kellemes élményeket, jó beszélgetéseket, az erdő illatát, a madarak csicsergéasét, a patak zúgását igen. Ezen a helyen van valami energia csomópont, ezt érezni lehet. Kilátás, szikla, zöld rét, nem lehet elmondani. Kértem mindenkit jól nézzen körül, mert sokáig nem látunk ilyen szépet. A később jövő két túratársunktól elbúcsúztunk, ők a sárga jelzésen mentek tovább az autóhoz. Az autóval is volt valami probléma, de szerencsére sikeresen hazaértek. Mi meg a szabadidőparkba még bementünk, ami még nyitva volt. Ági vett is egy szép könyvet az ehető vadnövényekről. Ezzel sajnos véget ért a májusi permatúra. Sok szép túrát kívánok még májusban mindenkinek, júniusban találkozunk.
2024 április
19 fővel indultunk, Drégelyvár vasúti megállóhelytől, csodás időben. Áron a gombaszakértő is velünk tartott, aki Nagyorosziban lakik. Javaslatára kerülőt tettünk egy réten, mert a turistaút nagyon dagonyás volt. Találtunk itt állati csontvázat, de szegfűgombát is. Kis emelkedő leküzdésével hamar Drégely várában találtuk magunkat. A várudvaron letanyáztunk, és miközben körben a fantasztikus kilátás volt, megtartottuk a kezdő ismerkedő, hogy vagy körünket. Majd nekivágtunk az útnak. A Sisa Pista tanösvény előtt éhesen kerestünk ebédelőhelyet, de népszavazással inkább a Betyár kúti pihenőhely lett a feltöltődés helye. A Sisa Pista tanösvény a betyár életét, a hely geológiáját ismertette. Nagyon szórakoztató, ahogy a betyár jó palóc kiejtésében beszél magáról a táblák feliratain, bár a története kissé tragikus, sok megpróbáltatással teli. Rövid gyaloglással Deszkáspuszta volt a következő célpont, ahol valamikor egy erdőőri ház állt, majd kulcsosház, de sajnos lebontották, nyoma sincs. Következő állomásunk a Pénzásási turistaház volt. Szépen felújított, pihenőpadokkal ellátott hely. A túra vége felé az út szélén valaki talált egy kucsmagombát. Majd még egyet, és még sokat. Áron fattyú kucsmagombának, és ízletes kucsmagombának határozta meg őket. Még gombaszakértőként is csóválta a fejét, hogy az út szélén, nem várt helyen ilyen gombákat találtunk. Ráadásul a Börzsönyben nem túl gyakori ez a faj. Legalább fél kiló jött össze. A túra végén ismét a réthez érkeztünk. Itt tartottuk meg befejező körünket. Egy szóval kellett megfogalmaznia mindenkinek, mi volt az ami mai napban megfogta. Sokan a nevetést, a fényt, de a gombákat is említették. A végén 6-an a szendehelyi Szepi vendéglőben ettünk, ittunk, beszélgettünk kicsit. Majd élményekkel telve hazaindultunk.
Permatúraplusz, medvehagyma túra
A Vértesben egy eldugott helyen van egy gyönyörű erdő rész, ahol van egy kis tanösvény, a Medvehagyma tanösvény. Véletlenül találtunk rá családommal. Nem jelzi tábla az útról, térképeken is nehéz megtalálni. De ha medvehagyma szezon van, akkor kiváló hely a szedésre, kikapcsolódásra. A tanösvény tábláin ínycsiklandozó medvehagyma receptek találhatók. A szervezés kissé nehéz volt, hiszen nem tömegközlekedéssel megközelíthető a hely. De aki jelentkezett, annak mind sikerült találnia autós társat. Így 20-an indultunk el a parkolóból. A tanösvény elején egy táblánál közösen egyeztettünk, hogy mit nem szabad felszedni. Ilyen a gyöngyvirág, mert az mérgező, de ilyenkor még ki sem bújt. Később, amikor már mindkét növény jelen van, figyelni kell.
A többség megszavazta, hogy először túrázzunk, utána szedjünk, hogy ne cipeljük a szedett növényeket. De javasoltam, hogy legalább ebédre szedjünk egy kicsit, mert nem utolsó, ha az ember erdei finomságot eszik a szendvicséhez. Majd szokásunkhoz híven egy kis ismerkedő kört tartottunk. Ezután indult a túra. Először jelzetlen utakon közelítettük meg a Körtvélyesi kilátót. Itt a medvehagyma már eltűnt. A tiszta időben messze lehetett látni. Csoportkép is készült. Ja, nem is említettem a két kutyust is. Az egyik a mi beagleünk, a másik Zolié, aki még kutyaiskolában engedelmességi vizsgabizonyítványt is szerzett. Engedelmességéről tanúbizonyságot is tett. A körtvélyesi erdei temetőben a környék apró, ma már nem is mind létező településeinek lakói, és világháborús katonák nyugszanak. Az egyik kereszteződésben egy élő fába faragott kutyafej irányít. Szerencsére a fa még él. A tél nyomai még megvannak, mert sok kidőlt fa akadályozta utunkat. Kúsztunk alattuk, másztunk felettük.
Vitány váránál bemásztunk a lakótorony leomlott falai közé. A 13. sázadban épült vár közel 500 éve rom, de néhol még avakolat is látható a falon, a gerendák helyei, és a szobák boltozata is kivehető. Évtizedekkel ezelőtt találkotam ezzel a várral először, de sajnos azóta is rengeteget romlott. Pár száz év, és nem lesz belőle semmi, ha nem tesznek valamit ellene. Utolsó állomásunk a tatabányai szénkitermelés emlékhelye volt, a Vadorzó táró. Itt 26 ember lelte halálát 1978. február 16-án egy sulytólég robbanásban. Tovább haladva a medvehagymák ismét elkezftek szaporodni, sőt, ezen a szakaszon még sokkal ngyobbak voltak, mint ahonnan indultunk. Neki is láttunk szedni. Mindenki jócskán vitt haza ebből a finomságból. Otthon több napja a vacsorám kelléke a medvehagyma. De még megyünk szedni a szezonban!
Permatúra 2024 március
Sajnos a forrás kiszáradt. Talán egy tisztítás segíthetne? Lilla, pedig mutatott néhány sziklát, amin ősállatok figyelhetők meg. Megalodusoknak hívják őket. Szív alakú lenyomataik könnyen felismerhetők, ha az ember tudja mit keres. Majd a Dera szurdok felé vezetett az út. Elég sokan voltak itt a kirándulók, ami nem csak a jó időnek köszönhető, hanem annak is, hogy autóparkoló van mellette. A hidakat a közelmúltban felújították, de sajnos az ismertető táblák nem kerültek vissza, amik nagyon hiányoznak. Különleges növények különleges klíma van itt, hiányzott a tájékoztatás. A szurdok után még jó néhány km volt hátra, sajnos hamar Csobánka közelébe értünk. Itt egy rét fogott vissza bennünket, hátterében az Oszoly szikáival egy időre, ahol vaskos testű, és szőrzetű (még a lábukon is van) lovak legelésztek. Itt tartottunk egy kis zárókört, mindenki elmesélhette hogy érzi magát, mi volt jó a túrában? Majd egy kis ismerkedő játékkal zártunk. A sapkám volt a labda, annak kellett dobni, akinek ismertük a nevét. Akiét meg nem, annak a játék végére már megismertük. Ja, és egy újabb csoportkép is kívánkozott a csodás tájkép előtt. Némi emberveszteség látszik a képen, mert néhányan előre siettek. Köszönöm mindenkinek a részvételt, szuper túra volt, szuper feltöltődéssel. Én még a lányaimmal egy hirtelen ötlettől vezérelve az éhségünket csillapítandó felugrottunk Dobogókőre, ahol a feltöltődés immár fizikailag is végbement. 
Permatúra 2024 február
Nagykovácsiból indultunk a Szénások felé. Új rekordot döntöttünk létszámban. 19 fő, plusz egy Motyó nevű kutyus. Az időjárás kedvező volt, bár volt napsütés, és felhő és szél is, tavaszi hőmérséklettel. De végre nem esett az eső, mint több előző alkalommal. Az első pihenőnél a Nagy Szénás tanösvény kezdeténél megálltunk egy kis ismerkedős körre.
Érintettük a Nagy szénási turistaház romjait. A turistaház története szomorú. 200 munkás kéz építette, saját kezűleg hordták fel az építőanyagot, és a vizet. 1926 májusában nyílt meg. Még jelentős sport eseményeket is rendeztek itt. 1938-ban például itt rendezték a háború előtti utolsó országos munkás síbajnokságot. Akkor még volt hó. A hatalom nem nézte jó szemmel a munkások szerveződését.
A szocializmusban államosították, majd pont a munkáspárt dózeroltatta le. (forrás Wikipédia)
A tursitaház után a Nagy-Szénás csúcsára értünk, ahonnan a kilátás pazar. Itt áll az a híres kereszt, ami nemrég leégett, majd a helyreállítását nem engedélyezte a Nemzeti Park, mert törvény van rá, hogy fokozottan védett természetvédelmi területen nem létesülhet semmi építmény. Ezért a Nemzeti Park igazgatóját keresztényüldözéssel vádolták meg. Válaszában kifejtette, hogy ő gyakorló hívő, de a törvény az törvény. A vége az lett, hogy egy vállalkozó önhatalmúlag visszaállította a keresztet (ami eredetileg sem rendelkezett engedéllyel), majd feljelentette magát. Egy kereszt nyilván nem okoz kárt egy turistaút mellett, de a törvény figyelmen kívül hagyása messze vezet. Ezt később kifejtem miért.
A Nagy-Szénás kopár lejtői, a fekete fenyvesek után természetes erdőség következett egészen egy elágazásig, ahol a fokozottan védett terület kezdődik. Itt él a világon egyedül itt megtalálható pilis len, és sok más védett növény. A területre csak engedéllyel lehet bemenni, amire tábla figyelmeztet. Mi nem mentünk be. Viszont egy népes turistacsoport mit sem törődve a táblával teljes nyugalomban megindult a védett terület felé. Vagy nem tudták mit tesznek, vagy szándékosan szegték meg a törvényt. Nem is a törvény itt a lényeges, hanem az amit véd, és amiért létrehozták, egy egyedülálló természeti érték védelmében. A taposással, a terület bolygatásával kárt okozhatnak, az amúgy is csökkenőfélben levő ritkaságok élőhelyén. Nem tudom, hogy Magyarországon miért nem törődünk ennyire a természettel. Talán valami hiba van az oktatási rendszerünkben, a felvilágosításban, hogy végre megértsék az emberek, hogy ha elvesznek ezek az értékeink, akkor nem lehet pótolni őket!
A piros jelzés után a sárgára fordulva egy kis szurdokszerű völgyet elhagyva kiértünk Nagykovácsi határába. Itt voltak akik befejezték a túrát, voltak akik még csak itt csatlakoztak. Mert még hátravolt egy kis kilátás az Alsó-zsíros hegyről. Innen beláthatók a környező falvak, a Pilis vonulatai, sőt még a Cserhát is. A közelben van a Muflon itató nevű étterem, ahol a túrázók kiváló pihenőhelyre találnának, ha nyitva lenne. De sajnos zárva volt, talány, hogy miért. Reméljük nem szűnik meg.
A kiindulási pontra visszaérve 6-an beültünk még a Stübli vendéglőbe feltöltődni.
Szép túra volt, köszönöm mindenkinek a részvételt. Találkozunk tavasszal. 🙂
Permatúra 2024 január 7
Sajnos ismét esős időt fogtunk ki. De rajtunk ez nem fogott ki. 🙂
A Nagybányai úti buszvégállomáson találkoztunk. 2 cuki border collie is az útitársunk volt.
Először megnéztük a közelben magasodó Kondor utcai különleges libanoni cédrust. Állítólag 130 éves, 15 m magas. Itt ezen a különleges mikroklímán fenn tudott maradni, pedig a meleg közel keleten őshonos. A hűvösvölgyi Lángos büfénél néhány lángos, és palacsinta tünt el általunk. A Nagy réti vitrolázó repülő téren a collie-k egy kicsit szaladgáltak. Elhaladtunk Mátyás Király vadaskertje melett, majd felmásztunk a Hármashatár hegyre. ott már szinte az orrunkig sem láttunk a ködtől. Az adótornyokat, a kilátást a városra emlékezetből kelett felidéznünk. Az eső csak nem akart szűnni, ezért rövidítettünk kicsit az úton. A Virágos nyerget kihagyva a Fenyőgyöngye felé vettük az irányt. Sajnos az árpád kilátó felé vezető utat eltévesztettük, de hát ez a nap nem a kilátásokról szólt. A border colliek végűl átázva, de vidáman szálltak be a kocsiba. Mi még megnéztük az Apáthy sziklát, ahol több védett növény, és érdekes szikla képződmény található. Szép túra volt.
Permatúra plusz 2023 december 31 Szilveszter
2023 utolsó túrája a Budai Hegységben volt rekord számú résztvevővel (16 fő), rekord hangulatban.
A Libegő alsó zugligeti megállójától indultunk. Az út felfelé vezetett a csodálatos Tündér szikla felé. Sajnos elég ködös volt az idő, így a sziklát csak közelről lehetett kivenni. A libegő felső végállomásánál a büfé melletti padoknál megpihentünk. Előkerültek a sütik, a forralt bor. A kis pihenés után még egy kis emelkedőt kellett megmászni a János hegyi kilátóig. A kilátó tetejére érve a köd fölé kerültünk, és szépen rá lehetett látni a városra.
A túra további része már lefelé vezetett.
A Szépjuhászné büfé előtti padokon aztán pezsgőt bontottunk. A kupak magasra szállt, nagyot pukkant. Ittunk az elmúlt év eredményeire, és a következő év reményeire.
2023 december 10
A tél hideg, borongós, ködöt, ki szereti? Hát aki havas erdőt lát. A hó fehérre festi a szürkeséget, kivilágítja a sötétet, felemeli a lelket. Ezt tapasztaltuk meg a vasárnapi Permatúrán. Őszi erdőt vártam még, erre télibe fordult. A Duna parti Zebegényből indultunk. A trianoni emlékmű lépcsőin már kitárult a Duna, a havas táj. Fent pedig 20 centis hó várt. Hullt a hó, a régen nem látott hó. Friss, ropogós. Nem az a fagyott, korcogós, ami olyan mintha üvegen lépdelnénk. Köves tetőnél a havas Krisztus kereszt mintha megbocsátotta volna a bűneinket amit a természet ellen elkövetünk. Beszélgettünk menet közben az élet dolgairól. A bokrok roskadoztak a jég, és hó súlyától. A jelzések alig látszottak. a fákon. Bokáig süllyedtünk a hóba, néha megálltunk, hallgattuk az adventi csendet néhány percig. Néha különös fények világítottak be egy-egy tisztást. A Julianus kilátóból a ködben nem látszott semmi, csak a hópaplannal bevont közeli fák koronája. Egy csuszka bujkált az ágak, és a torony kövei között. Hóangyalok kísérték utunkat, egy kiszáradt fánál a nyomok egy harkály reggelijéről árulkodtak a hóban. Nem egyedül jártuk az erdőt. Mindenhol vadak nyomai. Vaddisznó túrások, szarvasok, őzek, rókák lopakodtak itt nemrég. És hát emberi nyomok. Cipők, bakancsok lenyomatai. Zebegényben a Monarchia rétesező, és a Mókus söröző kötelező megálló, ha arra járunk. Bárcsak az ünnepekre is megmaradna ez az áldott állapot!
2023 november 5
Jelentős esőzést jósolt a meteorológia. Ennek ellenére hatan indultunk el Kismarosról a kisvasút végállomásáról. Szakadt az eső, de a hangulatunk jó volt. Én esernyővel szoktam védekezni az eső ellen még a túrákon is, főleg, ha meleg kabátban vagyok, ami nem vízhatlan, és vastag. Így egy esőkabát nehezen cibálható magamra. Egy idő után azonban a kabát vizes lett, de szerencsére azért a bőrömig nem ázott át semmi. A túra eleje némi emelkedő megmászásával kezdődött, fázás kizárva. Kismaros erdei nyaraló házai igen csábítóak szabadidős pihenésre, de nehezen megközelíthetők. Elhagyva a házakat már alig emelkedett, így ráértünk figyelni a gombákra is. Áron társunk ugyanis gombaszakértő, előre szólt, hogy hozzunk kosarat. Eleinte nem nagyon került elő jelentősebb mennyiségű ehető gomba. A törökmezei túristaházhoz közelítve azonban már találtunk sok különféle őzláb gombát. Lassan elkezdett telni a kosár, miközben az ernyőmet majdnem elhagytam. Törökmezőn megpihentünk, és rendeltünk ebédet. A túristaházat jó időben csodás rét veszi körbe, még kis állatkert is van mellette, és kalandpark. Gyakran voltunk itt gyerekekkel is. Törökmező után a Törökmezei-halastavat érintve a Dunába siető malom patak vonalában vezet az ösvény. Ősszel is szép, de tavasszal a legszebb számomra. Csodás rétek szegélyezik, érdekes zsombékos sásos vizenyős élőhelyeken keresztül vezet át az út. Valaha rengeteg vizimalom volt itt, sajnos ma már egyetlen egy sincs, a patak sem olyan bővizű. A kosaram megtelt, gombával, de még tudtam volna szedni több kilót. Közben az ég kitisztult, a nap is kisütött. Zebegényben megálltunk a rétesezőben, majd a Mókus sörözőben rendeztük sorainkat. Áron egyenként ellenőrizte a szedett gombákat. Otthon fenséges rántott gomba lett belőle.
Képek a túráról:
