Permatúrák
Minden hónap első vasárnapján túrázni hívlak benneteket. Én egyébként is megyek minden héten, hacsak nem jön közbe valami életbevágó. Régóta túrázom. Az Országos Kék Túrát tavaly fejeztem be. Leginkább a családdal, vagy egyedül járok, de szívesen megosztom az élményeimet más érdeklődőkkel is. Arra gondoltam, hogy aki szeretne csatlakozni, jelezze. A túrák neve Permatúra. Permakultúrás módon, kis “hogy vagy” körrel kezdve, majd mit “viszel haza” körrel a végén. A kapcsolatteremtés, a sport, a természet élvezete, kikapcsolódás, beszélgetés a permakultúráról, kertészkedésről, kert tervezésről, vagy ami érdekli a résztvevőket a cél. Annyiban más lenne ez a csoport, hogy a permakultúrával összhangban (persze akinek van kedve) megfigyeljük a természetet, állatokat, növényeket, nyomokat, köveket, határozgatunk, stb. De akinek csak gyalogláshoz, beszélgetéshez van kedve, az is megtalálja az élményt. Egész évben. Rossz idő nincs, legfeljebb valami vészhelyzet a kivétel. Szabaduljunk ki a házunkból, lakásunkból, önmagunkból. Figyeljük meg a természetet. A túrákon való részvétel saját felelősségre történik – nem vagyok túravezető – de természetesen senkit sem hagynánk az út szélén, mindenkit megvárnánk. Korhatár nincs, csak annyi, hogy mindenki döntse el előtte, hogy a távot, szintemelkedést bírja-e? Távolságok kb. 10-20 km közöttiek évszaktól, időjárástól függően. Előre meghirdetem itt, a facebook csoportomban (Permakultúrások, és bio-hobbikertészek ide), és a MAPER barátai csoportban is, esetleg más túracsoportokban is. Tehát nem kell megírni, hogy jaj nem tudok részt venni. Ha senki sem jön, én akkor is megyek. A részvételi szándékot e-mailben írjátok meg. Én általában autóval megyek, mert nagyon korán kellene kelnem a tömegközlekedéshez, az meg nehezen megy. De próbálom úgy szervezni, hogy tömegközlekedéssel is elérhető legyen. Mivel én Pátyon lakom, így a Budapest környéki hegyek jönnek szóba elsősorban. De ha összejönne társaság messzebbi célpontokhoz, akkor határ a csillagos ég.
Jelentkezni az info@gaiakertje.hu oldalon lehet a telefonszámoddal. Én is megadom az enyémet, hogy ha valami közbejönne értesíthessük egymást.
Kutya a túrán:
Többször felmerült, hogy hűséges társával szeretne jönni valaki. Ezzel kapcsolatban az alábbi protokollt kérem betartani:
Kutyát lehet hozni a túrára, de néhány feltétellel. Ha pórázon tartod végig a túrán, akkor nincs kifogásom. Ha viszont elengednéd, akkor vissza kell tudnod hívni, ha szükséges. Nem lehet agresszív, nem kergetheti a vadakat az erdőben, nem zavarhatja a túratársakat, nem kelthet bennük félelmet. Tartsd be az íratlan szabályokat a kutyatartással kapcsolatban. neked kell eldöntened, hogy kutyáddal kapcsolatban a fentiek teljesülnek-e? Ha nem, akkor inkább ne hozd, mert ha a túra közben derül ki, hogy probléma van, akkor el kell hagynod a csoportot, és ebben szigorú leszek. És kérem, hogy mindig jelezzétek, ha hoztok kutyát. Köszönöm.
Permatúra 2024 május
Előző túrák
2024 április
19 fővel indultunk, Drégelyvár vasúti megállóhelytől, csodás időben. Áron a gombaszakértő is velünk tartott, aki Nagyorosziban lakik. Javaslatára kerülőt tettünk egy réten, mert a turistaút nagyon dagonyás volt. Találtunk itt állati csontvázat, de szegfűgombát is. Kis emelkedő leküzdésével hamar Drégely várában találtuk magunkat. A várudvaron letanyáztunk, és miközben körben a fantasztikus kilátás volt, megtartottuk a kezdő ismerkedő, hogy vagy körünket. Majd nekivágtunk az útnak. A Sisa Pista tanösvény előtt éhesen kerestünk ebédelőhelyet, de népszavazással inkább a Betyár kúti pihenőhely lett a feltöltődés helye. A Sisa Pista tanösvény a betyár életét, a hely geológiáját ismertette. Nagyon szórakoztató, ahogy a betyár jó palóc kiejtésében beszél magáról a táblák feliratain, bár a története kissé tragikus, sok megpróbáltatással teli. Rövid gyaloglással Deszkáspuszta volt a következő célpont, ahol valamikor egy erdőőri ház állt, majd kulcsosház, de sajnos lebontották, nyoma sincs. Következő állomásunk a Pénzásási turistaház volt. Szépen felújított, pihenőpadokkal ellátott hely. A túra vége felé az út szélén valaki talált egy kucsmagombát. Majd még egyet, és még sokat. Áron fattyú kucsmagombának, és ízletes kucsmagombának határozta meg őket. Még gombaszakértőként is csóválta a fejét, hogy az út szélén, nem várt helyen ilyen gombákat találtunk. Ráadásul a Börzsönyben nem túl gyakori ez a faj. Legalább fél kiló jött össze. A túra végén ismét a réthez érkeztünk. Itt tartottuk meg befejező körünket. Egy szóval kellett megfogalmaznia mindenkinek, mi volt az ami mai napban megfogta. Sokan a nevetést, a fényt, de a gombákat is említették. A végén 6-an a szendehelyi Szepi vendéglőben ettünk, ittunk, beszélgettünk kicsit. Majd élményekkel telve hazaindultunk.
Permatúraplusz, medvehagyma túra
A Vértesben egy eldugott helyen van egy gyönyörű erdő rész, ahol van egy kis tanösvény, a Medvehagyma tanösvény. Véletlenül találtunk rá családommal. Nem jelzi tábla az útról, térképeken is nehéz megtalálni. De ha medvehagyma szezon van, akkor kiváló hely a szedésre, kikapcsolódásra. A tanösvény tábláin ínycsiklandozó medvehagyma receptek találhatók. A szervezés kissé nehéz volt, hiszen nem tömegközlekedéssel megközelíthető a hely. De aki jelentkezett, annak mind sikerült találnia autós társat. Így 20-an indultunk el a parkolóból. A tanösvény elején egy táblánál közösen egyeztettünk, hogy mit nem szabad felszedni. Ilyen a gyöngyvirág, mert az mérgező, de ilyenkor még ki sem bújt. Később, amikor már mindkét növény jelen van, figyelni kell.
A többség megszavazta, hogy először túrázzunk, utána szedjünk, hogy ne cipeljük a szedett növényeket. De javasoltam, hogy legalább ebédre szedjünk egy kicsit, mert nem utolsó, ha az ember erdei finomságot eszik a szendvicséhez. Majd szokásunkhoz híven egy kis ismerkedő kört tartottunk. Ezután indult a túra. Először jelzetlen utakon közelítettük meg a Körtvélyesi kilátót. Itt a medvehagyma már eltűnt. A tiszta időben messze lehetett látni. Csoportkép is készült. Ja, nem is említettem a két kutyust is. Az egyik a mi beagleünk, a másik Zolié, aki még kutyaiskolában engedelmességi vizsgabizonyítványt is szerzett. Engedelmességéről tanúbizonyságot is tett. A körtvélyesi erdei temetőben a környék apró, ma már nem is mind létező településeinek lakói, és világháborús katonák nyugszanak. Az egyik kereszteződésben egy élő fába faragott kutyafej irányít. Szerencsére a fa még él. A tél nyomai még megvannak, mert sok kidőlt fa akadályozta utunkat. Kúsztunk alattuk, másztunk felettük.
Vitány váránál bemásztunk a lakótorony leomlott falai közé. A 13. sázadban épült vár közel 500 éve rom, de néhol még avakolat is látható a falon, a gerendák helyei, és a szobák boltozata is kivehető. Évtizedekkel ezelőtt találkotam ezzel a várral először, de sajnos azóta is rengeteget romlott. Pár száz év, és nem lesz belőle semmi, ha nem tesznek valamit ellene. Utolsó állomásunk a tatabányai szénkitermelés emlékhelye volt, a Vadorzó táró. Itt 26 ember lelte halálát 1978. február 16-án egy sulytólég robbanásban. Tovább haladva a medvehagymák ismét elkezftek szaporodni, sőt, ezen a szakaszon még sokkal ngyobbak voltak, mint ahonnan indultunk. Neki is láttunk szedni. Mindenki jócskán vitt haza ebből a finomságból. Otthon több napja a vacsorám kelléke a medvehagyma. De még megyünk szedni a szezonban!
Permatúra 2024 március
Sajnos a forrás kiszáradt. Talán egy tisztítás segíthetne? Lilla, pedig mutatott néhány sziklát, amin ősállatok figyelhetők meg. Megalodusoknak hívják őket. Szív alakú lenyomataik könnyen felismerhetők, ha az ember tudja mit keres. Majd a Dera szurdok felé vezetett az út. Elég sokan voltak itt a kirándulók, ami nem csak a jó időnek köszönhető, hanem annak is, hogy autóparkoló van mellette. A hidakat a közelmúltban felújították, de sajnos az ismertető táblák nem kerültek vissza, amik nagyon hiányoznak. Különleges növények különleges klíma van itt, hiányzott a tájékoztatás. A szurdok után még jó néhány km volt hátra, sajnos hamar Csobánka közelébe értünk. Itt egy rét fogott vissza bennünket, hátterében az Oszoly szikáival egy időre, ahol vaskos testű, és szőrzetű (még a lábukon is van) lovak legelésztek. Itt tartottunk egy kis zárókört, mindenki elmesélhette hogy érzi magát, mi volt jó a túrában? Majd egy kis ismerkedő játékkal zártunk. A sapkám volt a labda, annak kellett dobni, akinek ismertük a nevét. Akiét meg nem, annak a játék végére már megismertük. Ja, és egy újabb csoportkép is kívánkozott a csodás tájkép előtt. Némi emberveszteség látszik a képen, mert néhányan előre siettek. Köszönöm mindenkinek a részvételt, szuper túra volt, szuper feltöltődéssel. Én még a lányaimmal egy hirtelen ötlettől vezérelve az éhségünket csillapítandó felugrottunk Dobogókőre, ahol a feltöltődés immár fizikailag is végbement. 
Permatúra 2024 február
Nagykovácsiból indultunk a Szénások felé. Új rekordot döntöttünk létszámban. 19 fő, plusz egy Motyó nevű kutyus. Az időjárás kedvező volt, bár volt napsütés, és felhő és szél is, tavaszi hőmérséklettel. De végre nem esett az eső, mint több előző alkalommal. Az első pihenőnél a Nagy Szénás tanösvény kezdeténél megálltunk egy kis ismerkedős körre.
Érintettük a Nagy szénási turistaház romjait. A turistaház története szomorú. 200 munkás kéz építette, saját kezűleg hordták fel az építőanyagot, és a vizet. 1926 májusában nyílt meg. Még jelentős sport eseményeket is rendeztek itt. 1938-ban például itt rendezték a háború előtti utolsó országos munkás síbajnokságot. Akkor még volt hó. A hatalom nem nézte jó szemmel a munkások szerveződését.
A szocializmusban államosították, majd pont a munkáspárt dózeroltatta le. (forrás Wikipédia)
A tursitaház után a Nagy-Szénás csúcsára értünk, ahonnan a kilátás pazar. Itt áll az a híres kereszt, ami nemrég leégett, majd a helyreállítását nem engedélyezte a Nemzeti Park, mert törvény van rá, hogy fokozottan védett természetvédelmi területen nem létesülhet semmi építmény. Ezért a Nemzeti Park igazgatóját keresztényüldözéssel vádolták meg. Válaszában kifejtette, hogy ő gyakorló hívő, de a törvény az törvény. A vége az lett, hogy egy vállalkozó önhatalmúlag visszaállította a keresztet (ami eredetileg sem rendelkezett engedéllyel), majd feljelentette magát. Egy kereszt nyilván nem okoz kárt egy turistaút mellett, de a törvény figyelmen kívül hagyása messze vezet. Ezt később kifejtem miért.
A Nagy-Szénás kopár lejtői, a fekete fenyvesek után természetes erdőség következett egészen egy elágazásig, ahol a fokozottan védett terület kezdődik. Itt él a világon egyedül itt megtalálható pilis len, és sok más védett növény. A területre csak engedéllyel lehet bemenni, amire tábla figyelmeztet. Mi nem mentünk be. Viszont egy népes turistacsoport mit sem törődve a táblával teljes nyugalomban megindult a védett terület felé. Vagy nem tudták mit tesznek, vagy szándékosan szegték meg a törvényt. Nem is a törvény itt a lényeges, hanem az amit véd, és amiért létrehozták, egy egyedülálló természeti érték védelmében. A taposással, a terület bolygatásával kárt okozhatnak, az amúgy is csökkenőfélben levő ritkaságok élőhelyén. Nem tudom, hogy Magyarországon miért nem törődünk ennyire a természettel. Talán valami hiba van az oktatási rendszerünkben, a felvilágosításban, hogy végre megértsék az emberek, hogy ha elvesznek ezek az értékeink, akkor nem lehet pótolni őket!
A piros jelzés után a sárgára fordulva egy kis szurdokszerű völgyet elhagyva kiértünk Nagykovácsi határába. Itt voltak akik befejezték a túrát, voltak akik még csak itt csatlakoztak. Mert még hátravolt egy kis kilátás az Alsó-zsíros hegyről. Innen beláthatók a környező falvak, a Pilis vonulatai, sőt még a Cserhát is. A közelben van a Muflon itató nevű étterem, ahol a túrázók kiváló pihenőhelyre találnának, ha nyitva lenne. De sajnos zárva volt, talány, hogy miért. Reméljük nem szűnik meg.
A kiindulási pontra visszaérve 6-an beültünk még a Stübli vendéglőbe feltöltődni.
Szép túra volt, köszönöm mindenkinek a részvételt. Találkozunk tavasszal. 🙂
Permatúra 2024 január 7
Sajnos ismét esős időt fogtunk ki. De rajtunk ez nem fogott ki. 🙂
A Nagybányai úti buszvégállomáson találkoztunk. 2 cuki border collie is az útitársunk volt.
Először megnéztük a közelben magasodó Kondor utcai különleges libanoni cédrust. Állítólag 130 éves, 15 m magas. Itt ezen a különleges mikroklímán fenn tudott maradni, pedig a meleg közel keleten őshonos. A hűvösvölgyi Lángos büfénél néhány lángos, és palacsinta tünt el általunk. A Nagy réti vitrolázó repülő téren a collie-k egy kicsit szaladgáltak. Elhaladtunk Mátyás Király vadaskertje melett, majd felmásztunk a Hármashatár hegyre. ott már szinte az orrunkig sem láttunk a ködtől. Az adótornyokat, a kilátást a városra emlékezetből kelett felidéznünk. Az eső csak nem akart szűnni, ezért rövidítettünk kicsit az úton. A Virágos nyerget kihagyva a Fenyőgyöngye felé vettük az irányt. Sajnos az árpád kilátó felé vezető utat eltévesztettük, de hát ez a nap nem a kilátásokról szólt. A border colliek végűl átázva, de vidáman szálltak be a kocsiba. Mi még megnéztük az Apáthy sziklát, ahol több védett növény, és érdekes szikla képződmény található. Szép túra volt.
Permatúra plusz 2023 december 31 Szilveszter
2023 utolsó túrája a Budai Hegységben volt rekord számú résztvevővel (16 fő), rekord hangulatban.
A Libegő alsó zugligeti megállójától indultunk. Az út felfelé vezetett a csodálatos Tündér szikla felé. Sajnos elég ködös volt az idő, így a sziklát csak közelről lehetett kivenni. A libegő felső végállomásánál a büfé melletti padoknál megpihentünk. Előkerültek a sütik, a forralt bor. A kis pihenés után még egy kis emelkedőt kellett megmászni a János hegyi kilátóig. A kilátó tetejére érve a köd fölé kerültünk, és szépen rá lehetett látni a városra.
A túra további része már lefelé vezetett.
A Szépjuhászné büfé előtti padokon aztán pezsgőt bontottunk. A kupak magasra szállt, nagyot pukkant. Ittunk az elmúlt év eredményeire, és a következő év reményeire.
2023 december 10
A tél hideg, borongós, ködöt, ki szereti? Hát aki havas erdőt lát. A hó fehérre festi a szürkeséget, kivilágítja a sötétet, felemeli a lelket. Ezt tapasztaltuk meg a vasárnapi Permatúrán. Őszi erdőt vártam még, erre télibe fordult. A Duna parti Zebegényből indultunk. A trianoni emlékmű lépcsőin már kitárult a Duna, a havas táj. Fent pedig 20 centis hó várt. Hullt a hó, a régen nem látott hó. Friss, ropogós. Nem az a fagyott, korcogós, ami olyan mintha üvegen lépdelnénk. Köves tetőnél a havas Krisztus kereszt mintha megbocsátotta volna a bűneinket amit a természet ellen elkövetünk. Beszélgettünk menet közben az élet dolgairól. A bokrok roskadoztak a jég, és hó súlyától. A jelzések alig látszottak. a fákon. Bokáig süllyedtünk a hóba, néha megálltunk, hallgattuk az adventi csendet néhány percig. Néha különös fények világítottak be egy-egy tisztást. A Julianus kilátóból a ködben nem látszott semmi, csak a hópaplannal bevont közeli fák koronája. Egy csuszka bujkált az ágak, és a torony kövei között. Hóangyalok kísérték utunkat, egy kiszáradt fánál a nyomok egy harkály reggelijéről árulkodtak a hóban. Nem egyedül jártuk az erdőt. Mindenhol vadak nyomai. Vaddisznó túrások, szarvasok, őzek, rókák lopakodtak itt nemrég. És hát emberi nyomok. Cipők, bakancsok lenyomatai. Zebegényben a Monarchia rétesező, és a Mókus söröző kötelező megálló, ha arra járunk. Bárcsak az ünnepekre is megmaradna ez az áldott állapot!
2023 november 5
Jelentős esőzést jósolt a meteorológia. Ennek ellenére hatan indultunk el Kismarosról a kisvasút végállomásáról. Szakadt az eső, de a hangulatunk jó volt. Én esernyővel szoktam védekezni az eső ellen még a túrákon is, főleg, ha meleg kabátban vagyok, ami nem vízhatlan, és vastag. Így egy esőkabát nehezen cibálható magamra. Egy idő után azonban a kabát vizes lett, de szerencsére azért a bőrömig nem ázott át semmi. A túra eleje némi emelkedő megmászásával kezdődött, fázás kizárva. Kismaros erdei nyaraló házai igen csábítóak szabadidős pihenésre, de nehezen megközelíthetők. Elhagyva a házakat már alig emelkedett, így ráértünk figyelni a gombákra is. Áron társunk ugyanis gombaszakértő, előre szólt, hogy hozzunk kosarat. Eleinte nem nagyon került elő jelentősebb mennyiségű ehető gomba. A törökmezei túristaházhoz közelítve azonban már találtunk sok különféle őzláb gombát. Lassan elkezdett telni a kosár, miközben az ernyőmet majdnem elhagytam. Törökmezőn megpihentünk, és rendeltünk ebédet. A túristaházat jó időben csodás rét veszi körbe, még kis állatkert is van mellette, és kalandpark. Gyakran voltunk itt gyerekekkel is. Törökmező után a Törökmezei-halastavat érintve a Dunába siető malom patak vonalában vezet az ösvény. Ősszel is szép, de tavasszal a legszebb számomra. Csodás rétek szegélyezik, érdekes zsombékos sásos vizenyős élőhelyeken keresztül vezet át az út. Valaha rengeteg vizimalom volt itt, sajnos ma már egyetlen egy sincs, a patak sem olyan bővizű. A kosaram megtelt, gombával, de még tudtam volna szedni több kilót. Közben az ég kitisztult, a nap is kisütött. Zebegényben megálltunk a rétesezőben, majd a Mókus sörözőben rendeztük sorainkat. Áron egyenként ellenőrizte a szedett gombákat. Otthon fenséges rántott gomba lett belőle.
Képek a túráról:
