Elkezdtem kísérletezni takarónövényekkel a veteményesben. Mivel a talajépítéshez rengeteg komposzt kell, és nekem nincs annyi amennyi kell, ezért arra gondoltam, hogy talán alkalmazásukkal csökkenteni lehet a komposzt mennyiségét. A legjobb takaró ugyanis a folyamatosan jelen levő élő növény. Ez tartja fenn a legjobban a talajéletet. Legjobb, ha nyár végén, ősszel vetjük el, amikor az ágyásaink kezdenek kiüresedni. Lehet kiskerti mennyiségben is kapni. A lényeg, hogy minél több fajból álljon. Legyen benne N kötő (borsóféle), karógyökerű (retek), talajlazító (rozs), stb. Ezek egy része télen elfagy, a többit pedig takarással, fűnyíróval lehet eltávolítani a vetés előtt. Ne húzzuk ki őket, hanem maradjanak a talajban. Így a bent maradó növényi rész komposztálódik, és máris kevesebb komposztra lesz szükség. Januárban így nézett ki a takarónövénnyel beültetett ágyás.
Február elején letakartam fekete fóliával. Kíváncsian szedtem fel, mi lehet alatta?
A növények nagy része elszáradt. A talaj felett maradt részt könnyű volt leszedni akár kézzel is. Ezután leszedtem az ágyásról a csepegtető csöveket, majd lazítózás következett.
A lazítózás közben rengeteg giliszta került elő.
Már csak el kellett gereblyéznem, a csöveket visszaraktam, és jöhetett az ültetés. A palánták a növényházban szépen kifejlődtek ebbe az ágyásba saláta került.
És kész. Ennyi volt a “fődművelés”, a kiültetés. Vetéskor még némi komposzttal takartam, de arra számítok, hogy egyre kevesebb kell.
Lehetne kérdezni, hogy miért nem használok társításokat az ágyásban? Kipróbáltam már, de nekem nem vált be. Rengeteget agyaltam, hogy mit mivel társítsak, elment vele egy csomó időm. Nehezen tudtam számon tartani, hogy mi hol van. És igazából nem láttam sok értelmét. A társnövények, amik elvileg védik egymást, nem nagyon működtek. A káposztaféléket csak megtalálja a földibolha, akármit társítok mellé. Próbáltam a polikultúrát is (Gaia kertje című könyvben van róla leírás), ami még nagyobb káoszt teremt. Ugye a lényege, hogy összekeverünk magokat, azt szórjuk szanaszét. A kikerülő vetemények helyébe pedig palántát ültetünk. Megvan benne a logika, de kezelhetetlen lesz. Legalábbis számomra. Lehet, hogy ezek a módszerek nagyobb kertekben jobban működnek, de kiskertben nem találtam praktikusnak. Ellenben az ágyásokon kívül rendkívül sok védőnövényt ültetek. Fűszernövényeket, virágokat, évelőket. Az ágyások szélén is gyakran hagyok egy-egy sort virágoknak. Ennek az ágyásnak a szélén eper sorok vannak. Máshol spárga sorok, stb. Ha a növények megnőnek, nagyon vegyes képet fog mutatni a kert, nem tűnik majd monokultúrásnak. A növényvédelem sem lesz sokkal rosszabb. A legnagyobb kihívás a földibolha, ami ellen rovarhálót feszítek a káposztafélék fölé. Van még némi tetű probléma, de azt a katicák elintézik. A csigák még okoznak némi kárt, de nem jelentőset. A kertem diverzitása elég nagy ahhoz, hogy ellenük nem is kell védekeznem. Pedig itt van már tavaly óta a spanyol csiga is.
