Nagy fába vágtam a fejszémet. Belekezdek Bill Mollison: Permakultúra Egy tervező kézikönyve című művéből részletek fordításába. Ezt az alapművet ismernie kellene mindenkinek aki belevág a permakultúrába. Sajnos magyarul nincs meg, nem tudom foglalkozik-e valaki a magyar fordítással. De aki teheti olvassa el eredeti nyelven, és egy életre szóló élmény lesz. Nem vagyok műfordító, csak lelkes amatőr, ezért nézzétek el a hibáimat. A tervezési módszerek fejezet egy témája fogott meg:

Kapcsolatok létesítése a tervezési elemek között

Ahhoz, hogy egy tervezési elem, komponens jól funkcionáljon, a megfelelő helyre kell helyeznünk. Egy élő komponensnek elég lehet, ha a számára szükséges élőhelyre tesszük. Pl. a kacsákat egy vizenyős területre. Gondoskodni fognak magukról, tojást, húst termelnek, újrahasznosítják a magokat, és a táplálékul szolgáló állatokat. Más komponenseknél, különösen nem élő elemeknél biztosítanunk kell az egymással létrejövő kapcsolatokat. Pl. a napkollektor csöveit a meleg víz tárolóhoz kapcsoljuk. Aztán meg kell figyelnünk, és szabályoznunk azt amit létrehoztunk. Szelepekkel, mérőberendezésekkel, stb. Aztán hátradőlhetünk, és hagyhatjuk, hogy a rendszer önmagát szabályozza.

A komponensekről össze kell gyűjtenünk az információkat, majd meghatározzuk a megfelelő helyüket, és kapcsolódási módjukat.

A következő kérdések merülnek fel:

  • Hogyan használhatók az adott komponens termékei más komponensek igényeinek kielégítésére?
  • Milyen igényei vannak egy adott elemnek, amit egy másik tud biztosítani?
  • Hol vannak inkompatibilitások más komponensekkel?
  • Hol hasznos egy komponens a rendszer más részein?

A válaszok megadják, hova helyezzük a komponenseket, vagy segítenek abban, hogy hogyan férhet hozzá egyik komponens a többihez?
Az alábbiakban egy családi farmgazdaságot vizsgálunk meg, ahol az igény az önellátás, nem túl sok munka, és valami termék a piacra.

A tipikus kis farm komponensei:

  • Épületek: Ház, pajta, üvegház, csirkeól
  • Szerkezetek: Tó, sövény, lugas, kerítések
  • Háziállatok: csirkék, marhák, sertések, juhok, halak
  • Föld használat: Gyümölcsös, legelő, termény, kert, tüzifa tároló
  • Egyebek: piac, munka, pénzügy, tudás, emberek, rendelkezésre álló föld, kulturális határok
  • Eszközök: A legtöbb technológia, gépek, utak, vízrendszerek

Nem írjuk itt le minden elem tulajdonságait, inkább általánosabban haladunk tovább. Az összekapcsolási stratégiák fényében tudjuk, hogy hova nem tehetjük a csirkéket (tóba, házba a legtöbb kultúrában. De a csirkét betehetjük az istállóba, a csirkeólba, a gyümölcsösbe, amelyek kielégítik a szükségleteiket, vagy igénylik a csirkék termékeit. Az elhelyezés kritériuma az, hogy biztosítsa a csirkék természetes igényeit olyan helyen, hogy az az egész rendszer számára előnyös legyen. Meg kell vizsgálni az elemek anyag, és energia szükségleteit, hogy a csirkék tudják-e ezt biztosítani?

A ház szükségletei: élelmiszer, tüzelőanyag, hideg időben fűtés, világítás. Bizonyos igényeket a csirke kielégíthet: metán (biogáz a trágyából), toll, hús, tojás. Elfogyaszt sok hulladékot ami a házban termelődik

Üvegház: Szén dioxid, metán a csírázáshoz, trágya, hő, víz. Nappal hőt ad, táplálékot, hulladékot a csirkéknek. A csirke tehát sok igényét kielégítheti. Testhő formájában az éjszakai hő szükségletet is.

Gyümölcsös: Gyomlálás, kártevőirtás, trágya, metszés. Táplálékot ad, rovarokat ad a csirke takarmányozására. Így látszik, hogy a gyümölcsösnek, és a csirkéknek szükségük van egymásra.

Woodlot (nem találok rá magyar szót, egy kisebb erdőterület, amit tűzifa, és egyéb faanyag szükséglet kielégítésére, de rekreációs célra is szolgál): gondozás, tűzvédelem, kártevőirtás, némi trágya. Tüzelőanyagot, bogyókat, magvakat, rovarokat, menedéket, és némi meleget ad. A csirkék, és a woodlot kapcsolata lehet hasznos.

Termőföld: művelésre, trágyázásra, vetésre, betakarításra, termények tárolására szorul. A csirkéknek, és az embereknek táplálékot ad.  A csirkéknek lehet szerepet találni ezen a területen trágyaellátó, „földművelő” szerepet. A kapirgálással lazítják a talajt, és eltűntetik a gyomokat.

Legelő: bevetés, trágyázás, a széna tárolása: táplálékot ad az állatoknak, a gilisztákat, és a rovarokat is beleértve.

Tó: Táplálékként vizinövényeket, halakat ad, visszaveri a fényt, elnyeli a hőt.

Látható , hogy sok komponens kielégíti más komponensek igényeit. És fordítva. A hagyományosan kialakított gazdaságokban azonban ezeket nem veszik figyelembe. Semmilyen komponens nem kapcsolódik a másikhoz, így a komponensek nem elégítik ki egymás igényeit. Más szavakkal az átlagos farm nem élvezi a komponensek megfelelő elhelyezését, és a komponenseknek azt az igényét, hogy egyiknek szüksége van a másikra. Ezért van az, hogy a legtöbb farmot joggal nevezhetjük inkább a kemény munka helyének, és így egyáltalán nem energia hatékony.
Az alábbi képeken Bill Mollison lerajzolt egy farmot térben is, és alaprajzában is. A feladat az, hogy az elemeket rakjuk össze úgy, hogy a fentieknek megfeleljenek, és ne mi dolgozzunk a farm elemeinek, hanem ők értünk.

A következő cikkben elemezzük a képeket, és meghatározzuk a helyes elrendezést.

hagyományos nem integrált farm
hagyományos farm2
Elemek:

1: Szélkerekes vízszivattyú
2: Juhok, szarvasmarhák
3: Istálló
4: Növényház
5: Csirkeól
6: Ház
7: Gyümölcsös
8: Fő termény
9: Zöldséges kert