William Horváth írása a talaj-növény kapcsolatáról:
Tavaly paradigmaváltás történt a talaj termékenységéről és egészségéről való gondolkodásomban.
Valahogy belebotlottam John Kempfbe, az Advancing Eco Agriculture tanácsadó cég alapítójába és a The Regenerative Agriculture podcast mögött álló tanárba.
A talaj regenerálására és a növénytermesztésre vonatkozó megközelítését észbontónak találtam. Addig Elaine Ingham munkásságának hatására azt gondoltam, hogy egészséges talaj kell az egészséges növény termesztéséhez, és hogy a hangsúlyt mindig a talaj egészségének megteremtésére kell helyezni.
Ez az elképzelés John szerint nem teljesen helytelen, de hiányos. Azt állítja, hogy:
“Az egészséges növények egészséges talajt hoznak létre. A fotoszintézis folyamata az, amikor a növények szén-dioxidot kötnek meg a levegőből, cukrokat termelnek, és ezt a gyökérrendszeren keresztül gyökérváladékok formájában küldik a talajba, ahol szerves anyagot építenek. Ez az, ami a talaj egészségét építi.”
Ezt az állítását rengeteg elmélettel és gyakorlattal támasztja alá, de a folyamat magyarázatának egyszerű címszavas változata így hangzik:
1. Amikor a növény fotoszintetikus kapacitását 15-20%-ról (amit ma már normálisnak fogadunk el) 40, 50 vagy 60%-ra növeljük, megtörténik a varázslat.
2. A fotoszintetikus hatékonyság megugrása miatt több cukor termelődik, amely a gyökérrendszeren keresztül gyökérváladékok formájában lefelé áramlik.
3. Ez aztán nagyon agresszív bakteriális emésztést eredményez, amely elfogyasztja a cukrokat és növekszik a populáció.
4. Ahogy a baktérium növekszik, elkezdi bányászni az ásványi anyagokat a talajból, hogy beépítse azokat a sejtjeibe. A mikroszkopikus testüket nem tudják cukorból előállítani, ehhez ásványi anyagokra van szükségük.
5. Ezek a mikrobiális sejtek (amikor a baktérium elpusztul) aztán beépülnek a növények gyökérrendszerébe az összes tápanyaggal együtt.
6. Ahogy a növények felszívják ezeket a mikrobiális anyagcseretermékeket, nagyon energiahatékonyak lesznek. Most már bőséges tápanyaghoz jutnak hozzá, és a rendkívül hatékony fotoszintetikus kapacitással több energiát termelnek, mint amennyire a fenntartásukhoz szükségük van.
7. A növények ezután elkezdik a többletenergiát lipidek, növényi zsírok és olajok formájában tárolni, és a szénhidrátok és minden más mellett a gyökérrendszeren keresztül a lipideket is továbbítják kifelé.
8. Mivel a baktériumok nem tudják megemészteni a lipideket, ez most nagyon erős gombás emésztést indít el. A talajban a mikorrhiza gombák és más hasznos gombák növekvő kolóniája elkezdi fogyasztani a lipideket.
9. Ahogy a gombák a lipideket (a szénhidrátokkal együtt) megemésztik, lebontják őket, és végül szerves anyagként a talajba juttatják.
Tehát azzal, hogy először a növények egészségére összpontosítunk, beindítunk egymás utáni folyamatok sorozatát, amik talaj szerves anyagát és egészségét építik.
Lényegében a természetes folyamatokat használjuk ki, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy beavatkozzunk a rendszerbe, és jobb termést érjünk el. Ez a permakultúra a maga nemében.
A legfontosabb alapelv tehát a következő: turbózzuk fel a növény fotoszintetikus kapacitását.
Saját megjegyzésem:
A fotoszintetikus kapacitás annak a maximális sebességnek a mértéke, amellyel a lelevek képesek megkötni a szenet a fotoszintézis során. A tudósok tisztában vannak azzal, hogy ez a növényekben nem túl hatékony. Gondoljunk arra, hogy a növények elég lassan nőnek általában. Dolgoznak azon, hogy ezt az értéket növeljék mérnöki módon, de ez nem igazán a permakultúrás út. Ha javítani akarjuk a talajt, akkor oda kell figyelnünk a növény egészségére. Vagyis kapjon megfelelő fényt, igényeinek megfelelő vizet, tápanyagokat, körülményeket. Vagyis törődjünk többet vele, mégpedig úgy, ahogyan azt ő szereti. Ezzel sokat tehetünk a talajunk állapotának javítása érdekében is.
