Tudjuk, hogy a monokultúrák kimerítik a talajt, teret adnak a kártevők mértéktelen szaporodásához, de még a szemnek is unalmasak Ezt elkerülendő, a kertészek társításokat hoznak létre. A permakultúrában ez alapmódszer, hiszen nem állnak rendelkezésünkre talajromboló műtrágyák, természetpusztító növényvédő szerek, és egy változatot élőhelyen mi magunk is boldogabbak vagyunk. Évelők esetén könnyebb a dolgunk, mint egynyári zöldségek esetén. Az évelőket hosszú távra ültetjük, egyszer gondoljuk végig, hogy mit hova ültessünk. guildeket, erdőkertet hozunk létre, amivel a természetet próbáljuk utánozni. Egynyáriak esetén azonban nem ilyen egyszerű a helyzet. Minden évben végig kell gondolnunk mit hova ültetünk. Szeretnénk, ha a növényeink egymást védenék, nem merítenék ki a talajt. Ezért használunk vetésforgót, és növénytársításokat is.
3 féle egynyári növénytársítás van:
1. Köztes ültetés
Köztes ültetés, pl. a hagyma, saláta, répahármas.
Az ilyen,és ehhez hasonló ültetések nem zavarják egymást, nem versengenek. A növények különböző mélységből gyűjtik a tápanyagot, nincsenek negatív kapcsolatok, helyet takarítanak meg.
De nincs dinamikus együttműködés, mint a természetben.
2. Társas ültetés
Az előzőnél jobb valamivel, példa rá a sárgarépa hagyma páros. A sárgarépa a hagymalegyet, a hagyma a répalegyet tartja távol. Azonban kutatók sok kedvelt társítás értelmét cáfolják. Pl. a büdöske esetén egyes fajták valóban riasztják a fonálférgeket, de mások semmit nem segítenek, éppenséggel vonzzák a kártevőket. Nincs bizonyíték arra, hogy a paradicsom többet terem ha bazsalikomot ültetnek mellé. A társas ültetéseknél gyakran úgy kerülnek a növények egymás mellé, hogy nem sokban különböznek a monokultúrától. Statikus, ökológiai szempontból halott. A növényközösségek nem statikusak, hanem dinamikusak.
3. Polikultúra
A polikultúra egyesíti a köztes ültetést, ami a versengést minimalizálja, és a társítást, aminél a növények erősítik egymást. Ilyen polikultúra a Gaia kertje könyvben pl. Ianto Evans polikultúrája. Lényege, hogy a talaj mindi fedett legyen növényekkel, és ha egy növény kikerül a polikultúrából, akkor mindjárt egy másik növényt ültetünk a helyére. A növények védik egymást a perzselő naptól, a kártevőktől. A sűrű ültteés védi a talajt, elnyomja a gyomokat. Ráadásul kisebb helyen sokkal több termést ad.
Ezeket a polikultúrákat meg kell tervezni. A kikerülő növények helyére rögtön másikat kell ültetni, vagyis a palántázást nagyon jól kell időzíteni. Hátrányuk még, hogy valójában káoszt teremtenek, amivel azt érjük el, hogy nem tudjuk tervezni a termésmennyiséget, keresnünk kell a növényeket mi hol van betakarításkor, vetésforgót nem is lehet vele megvalósítani, bár nem is biztos, hogy kell, mert annyi növény faj terem egyszerre egymás mellett.
Én kipróbáltam a polikultúrát, de a káoszt nem tudtam magamévá tenni, így maradtam a sorba ültetésnél, és a társítások, köztes ültetések minimalizálásánál. Nálam a kertben nem az ágyásokban, hanem mellettük találhatók virágok, fűszernövények, gyümölcsfák. Így könnyebben átlátható a kert. Igazából ha talaj jó, akkor a növények egészségesek, így minimalizálható a kártétel. A virágok, fűszernövények illatukkal, színükkel csalogatják a hasznos rovarokat, megzavarják a “károsakat”. A neten keringő társítási táblázatokat használva egyrészt ellentmondásokba ütközik az ember, másrészt ha ezeket tényleg alkalmazni akarja, akkor megbolondul.
Azt is be kell vallani, hogy minél több egynyári növényt termesztünk, annál távolabb kerülünk a permakultúrától, ami az évelőket pereferálja. Dehát sajnos kevés az évelő zöldség, vagy nem is ismerjük őket, nem vagyunk hozzájuk szokva, pedig vannak, csak nálunk nem igazán beszerezhetők. Inkább gürcölünk minden évben az újra vetéssel.
Toby hemenway Gaia kertje című könyve nyomán.
